2013. október 10., csütörtök

Lukács Viviennek: Valentin nap


Reggel a suliban, mikor kinyitottam a szekrényemet, kiesett belőle egy rózsaszín papír. Mivel ma van valentin nap, ezen nem lepődtem meg, de kíváncsian olvastam el.
,,Drága Vivien! Eddig nem mertem neked elmondani, hogy mit érzek, de ez a nap a legalkalmasabb számomra. Már egy éve nagyon tetszel, csak nem mertem elmondani. Remélem, egyszer rájössz, hogy ki vagyok, és hogy az érzelmeid irántam ugyanazok, mint amit én érzek irántad. Csók xx"
Egy éve? És ki lehet az?
Az arcomról nem lehetett letörölni a mosolyt, így mentem be az első órámra. Az tuti, hogy az osztálytársaim közül senki nem küldte, ők ehhez túl bénák.
Az első szünetben elmeséltem a barátnőmnek és ő találgatott, hogy ki lehet az.
-Sziasztok! - jött oda mosolyogva Harry, a "rossz fiú".
-Szia.
-Vivien, tudnál segíteni a matekháziban? És ezalatt azt értem, kölcsön tudnád adni, hogy lemásoljam?
Harry egy évvel felettem jár, de mindig én csinálom meg a matekháziját. Általában pénzt kapok érte.
-Persze - sóhajtottam, majd odaadtam neki.
-Kösz! - majd elrohant.
-Hogy is nem vettem észre?! Tuti Harry volt az! - mondta a barátnőm.
-Micsoda? Dehogyis! Az kizárt...
-Gondolj csak bele! Majdnem minden nap megkeres téged!
-Igen, hogy elkérje a házimat.
-Azért a helyedben rákérdeznék - kacsintott. - Jön is - mondta és elszaladt.
-Ez gyors volt - néztem furcsán Harryre.
-Csak lefotóztam a telómmal. Amúgy mellesleg jó a pólód - kacsintott. Mély kivágású volt a pólóm, így nem lepődtem meg a beszólásán. Sértődötten feljebb húztam, majd végre a szemembe nézett.
-Ömm... kérdezhetek valamit? - néztem fel rá.
-Persze cica, te bármikor - kacsintott. Mindig így szólogat be, már egy párszor kérte is, hogy feküdjek le vele. Nem rossz pasi, de tudom, hogy csak egy valamire kellenék neki.
-Te... te küldtél nekem levelet? - kérdeztem félénken. - Valentin napra...
-Hát nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar rájössz - mosolygott.
-Tényleg te voltál? - kérdeztem újra.
-Igen. Tudod, nem olyan vagyok, mint látszik. Szeretem a romantikát.
-Én is - mosolyogtam.
-Tudod, mit? Este eljöhetnél hozzám és megnézhetnénk egy filmet. Egy romantikus filmet - hangsúlyozta.
-Rendben.
-Akkor suli után - mosolygott, majd ment órára. Tök fura, hogy több, mint 2 éve ismerem és sose gondoltam volna, hogy romantikus is tud lenni.

Suli után elmentünk hozzájuk. Csak ketten voltunk és bementünk a szobájába. Betett egy filmet és lefeküdtünk az ágyára. Először még távol feküdtünk egymástól, de aztán egyre közelebb jött hozzám. A végére már a fejem a mellkasán volt. Az arcára néztem, elmosolyodott és megcsókolt. A hátamra gurított és fölém kerekedett. Csókolgatni kezdte a nyakamat, én pedig először ellenkezni akartam, de aztán ellazultam az érintéseitől. Szívni kezdte a nyakamat, közben levette a pólómat és a nadrágomat. Gyorsan magáról is lekapta a ruháit, csak a boxert hagyta magán.
Visszafeküdt rám és miközben édes ajkaival csókolt, levette a melltartómat. kényeztetni kezdte a melleimet, mire nyöszörgések hagyták el a számat.
Mikor abba hagyta, annyira be voltam zsongva, hogy nem tudtam magam leállítani. A hátára löktem, levettem a boxerét és kényeztetni kezdtem először kézzel, majd szájjal.
Egy idő után Harry erősen megragadta a karomat és hanyatt fektetett, majd keményen belém hatolt. Gyorsan csinálta, ami kicsit fájt, de hamarosan élvezni kezdtem. Szinte egyszerre értünk a csúcsra.

Másnap a suliban láttam, hogy Harry egy lánnyal flörtöl. Nagyon mérges lettem, idegesen leültem egy padra a folyosón. Láttam, hogy valaki megáll előttem és felnéztem rá. Louis volt az, Harry egyik osztálytársa.
-Szia - mosolygott.
-Szia.
Meglepődtem, hogy megszólított. Régebben tetszett nekem Louis, de aztán sikerült elfelejtenem.
-Leülhetek?
-Persze.
Leült mellém és én figyeltem rá.
-Hallottam tegnap, hogy összejöttetek Harryvel.
-Hát... tegnap voltam nála, de ma már más csajjal flörtöl... Pedig amit írt levelet, abban olyan romantikusnak tűnt.
-Várj.. Harry... ő írta neked azt a levelet?
-Persze, ő mondta.
-Hát... ömm... hazudott - mondta halkan.
-Mi? Akkor ki volt az? Te tudod?
Halványan bólintott. Félve nézett a szemembe.
-Ki? Mondd már!
-É-én...
A hang bennem akadt és nagy szemekkel néztem rá.
-Meglepődtél? - mosolygott.
-Meg - nevettem.
-És.... örülsz is, vagy...? Mert én tényleg komolyan gondolom, amit írtam.
-Ami azt illeti... volt időszak, amikor tetszettél de aztán valahogy túltettem magam rajtad...
-És már semmit nem érzel?
-Nem tudom... mert most, hogy megtudtam, hogy te küldted, nagyon örülök és nem értem hogy miért...
Nem mondott semmit, csak megcsókolt. Isteni volt az a csók, amíg valaki meg nem zavarta. Harry volt az.
-Vivien? mit csinálsz?
-Miért mondtad, hogy te küldted a levelet, amikor ez nem is igaz? - elé álltam. Kicsit zavarba jött, majd nyelt is egy nagyot.
-Én csak...
-Csak le akartál fektetni igaz?
-Sajnálom...
-Mindegy... a lényeg, hogy kiderült, hogy Louis küldte, szóval... mi most felejtsük el egymást.
Bólogatott, majd elment. Ez könnyen ment...
-És akkor... összejönnél velem? - kérdezte Louis és kicsit el is pirult. Imádom, ha egy fiú ilyen. Louis olyan cuki volt.
-Persze - megöleltem. Este elvitt romantikus vacsorára, majd nála aludtunk. Harryvel barátok maradtunk, Louissal pedig boldogok.

Remélem tetszett! :)
~Aby

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése