2013. október 31., csütörtök

Brittany Carternek: Pincér


A családommal elmentünk vacsorázni egy étterembe. Egyáltalán nem volt hozzá kedvem, de jobb hamarabb túlesni rajta. Ott voltak a szüleim, a nagyszüleim és az unokatesóim. Szépen ki kellett öltözni, amit nem igazán szeretek, de egy estére talán nem fogok belehalni.
Leültünk egy asztalhoz és vártunk. Pár perc múlva megjelent egy pincér. Nem néztem rá, csak amikor elém tette az étlapot. Egy pillanatra le is fagytam. Irtó helyes volt és ahogy rám mosolygott, majdnem elolvadtam.
Elment, mi pedig kinyitottuk az étlapot és lapozgatni kezdtük. Hamarosan ki is választottuk a kaját és visszajött ugyanaz a pincér. Elég feltűnően rámosolyogtam, amit észrevett és alig észrevehetően kacsintott.
-Mit hozhatok?
Apa elmondta, hogy ki mit kér, amíg ő jegyzetelt.
-Rendben máris hozom az italokat, az ételre még egy kicsit várni kell.
-Oké, köszönjük!
Egy csábos mosolyt vetett felém, majd elment.
-(T/N) miért nézed annyira azt a pincért? - kérdezte a nagymamám.
-Csak kíváncsi vagyok, hogy hány éves lehet, mert... mert én is szeretnék pincérként dolgozni, és...
-Pincérként? - nevetett apa. - Azt nem engedném. És ha meg ne tudjam, hogy egy pincér fiúval kezdesz ki. Azt nem nézném jó szemmel.
Szégyellősen elmosolyodtam, majd újra megjelent a kiszemeltem, aki történetesen pincér...
Letette elénk az italokat, majd elment. Jó sokat kellett várni, de a kaja is megérkezett, s vele együtt a barna, göndör hajú srác is. Ahogy elém tette a kaját, láttam, hogy a tányér alól kilóg egy kis papírcetli. Óvatosan kivettem és az asztal alatt megnéztem. Egy telefonszám volt rajta, és az, hogy Harry. Ránéztem, s intett a fejével, hogy menjek oda.
-Öm, kimegyek a mosdóba - álltam fel. Bólintottak és odamentem egy nagy növény mögé, ahol Harry állt.
-Szia szépség - mosolygott.
-Szia, (T/N) vagyok.
-(T/N). Nincs kedved este találkozni velem? Mondjuk a parkban.
-Öm, oké. Hányra legyek ott?
-Fél 9-re.
-Oké.
Elindultam vissza az asztalhoz, de megfogta a kezemet.
-Ugye nincs barátod? - mosolygott.
-Nincs - nevettem.
-Szuper - kacsintott.
Visszamentem az asztalhoz, s alig vártam, hogy fél 9 legyen.

Már 8 órakor otthon voltunk.
-Anya, átmegyek az egyik barátnőmhöz! Most hívott.
-Jó, de ne maradj sokáig!
Gyorsan átöltöztem valami kényelmes ruhába és már mentem is. Pontban fél 9-re ott voltam.
-Szia - mosolygott.
-Szia.
-Mihez van kedved? - kérdezte.
-Nem tudom... Sétálgassunk egy kicsit.
-Rendben.
Lassan elindultunk, s közben beszélgettünk.
-Ahogy láttam, nem nagyon érezted jól magad a vacsoránál, igaz?
-Igen. Nem nagyon szeretem az ilyen családi vacsorákat, főleg mert ki kell öltözni.
-Hát, szerintem abban a ruhában is csinos voltál meg ebben is - mosolygott.
-Köszi.
Kicsit elpirultam, de szerencsére a sötétben nem látszott. Már vagy háromnegyed órája sétáltunk és tök jól elbeszélgettünk, amikor egy elég váratlan ötlettel állt elő.
-Nem jössz fel hozzám?
-Ömmm - hirtelen nem tudtam mit mondani.
-Jaj, bocsi... Nem akartam tolakodó lenni, csak gondoltam, folytathatnánk ott a beszélgetést, mert már kezd hűvös lenni.
-Oké - bólintottam.
Felmentünk Harry-hez, ahol jó meleg volt. Bementünk a szobájába és leültünk az ágyára.
-Na és milyen fajta zenét hallgatsz? - faggatózott tovább.
-Mindenfélét. De általában pop-ot. És te?
-Én is így vagyok.

Ránéztem az órára, s már 11 is elmúlt.
-Nekem most mennem kell - álltam fel idegesen, majd kirohantam az előszobába.
-Akkor hazakísérlek - ajánlotta fel.
Felöltöztünk és Harry hazakísért. A ház előtt még megálltunk egy kicsit.
-Holnap találkozunk? - kérdezte.
-Persze - mosolyogtam.
-Oké, majd hívlak - kacsintott. Épp arra készültem, hogy megforduljak, amikor odalépett hozzám és édes ajkait az enyémekre tapasztva megcsókolt. Nem tiltakoztam, rögtön visszacsókoltam.
Percekig csak csókolóztunk, majd mikor szétváltunk, egymásra mosolyogtunk.
-Jó éjt.
-Neked is - intettem, majd bementem a házba.
-Hol voltál eddig? - támadott le apa.
-Csak a barátnőmnél - mondtam, majd gyorsan a szobámba rohantam.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy pittyeg a telefonom. Harry küldött egy sms-t, hogy 10 órakor találkozzunk ugyanott, ahol tegnap.

10-re elkészültem és anyáéknak mondtam, hogy átmegyek a barátnőmhöz. Mire megérkeztem, Harry már ott állt. Hátulról mögé osontam és befogtam a szemét, mire felnevetett és felém fordult.
-Szia - majd rögtön megcsókolt. Meglepődtem rajta, mert azt hittem, hogy a közeljövőben ez nem fog mégegyszer megtörténni, de úgy látszik tévedtem. - (T/N), kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Szerinted létezik szerelem első látásra?
Nem értettem, hogy miért kérdezi.
-Szerintem igen, de miért kérdezed.
-Mert azt hiszem, hogy már első látásra beléd szerettem - mosolygott, majd kicsit elpirult az arca, amitől még imádnivalóbb lett. Nem tudtam megszólalni, csak mosolyogtam rá. Másodpercekkel később újra megcsókolt.
-Harry...
-Igen?
-Azt hiszem, én is - néztem fel rá. Arcára mosoly terült, majd megölelt.
-Akkor.. lennél a barátnőm? - kérdezte.
-Ezer örömmel!


Már egy hónapja jártunk Harryvel, de a szüleimnek még nem mertem elmondani.
Egyik este csörgött a telefonom, s Harry hívott át. Felvettem a cipőmet, amikor apa és anya beálltak elém.
-Már megint hova mész?
-A barátnőmhöz - hazudtam.
-Nem gondolod, hogy elhisszük, igaz? - húzta fel a szemöldökét anya. - Ki vele, kivel találkozgatsz?
-Ömm.... van... van barátom - mondtam el.
-És ki az? - kérdezte apa.
-Majd ha eljön az idő, megtudjátok. De most rohanok, sziasztok!
-De várj! - szóltak utánam, bár én csak siettem Harryhez.

-Szia - megcsókoltuk egymást, ahogy beértem az ajtón. Lefeküdtünk az ágyára és beszélgettünk.
-A szüleim rájöttek, hogy van valakim. De nem akarom, hogy megtudják...
-Miért nem?
-Mert ismerem őket... kiakadnának. Már az étteremben is látták, ahogy figyellek és már az sem tetszett nekik.
-Ha megismernek, biztos jól megleszünk. Te sem hazudhatsz örökké nekik.
-Igazad van.
Sóhajtottam, majd felnéztem az arcára és megcsókoltam. Éreztem, hogy eljött a pillanat, hogy lefeküdjünk. Köztünk még nem történt meg. Nem voltam szűz, de még Harryvel nem feküdtem le.
Ráültem a csípőjére és szenvedélyesen csókolóztunk tovább, miközben levettem a pólóját. Meglepődött tetteimre, de fel is bátorodott. Felült és lekapta a felsőmet és a melltartómat is, majd masszírozni kezdte a melleimet. Halk sóhajok hagyták el a számat, majd mikor ezt megunta, haladt lejjebb. Miközben a hasamat puszilgatta, hanyatt feküdtem. Kigombolta a nadrágomat és a bugyimmal együtt lehúzta. Felállt és magáról is lekapta a maradék ruhát, majd a lábaim közé fészkelte magát. Hirtelen felnyomta két ujját, mire egy kisebb sikoly hagyta el a számat, majd egyfolytában ziháltam, ahogy ujjazott.
-Harry... el fogok...
Rákapcsolt a tempóra, majd egy nagy nyögés kíséretében a csúcsra jutottam. Tudtam, hogy azután rajtam a sor. Hanyatt fektettem és lehajoltam férfiasságához.
-(T/N) nem kell, ha nem akarod - mondta, bár tudtam, hogy ő nagyon is akarja, így nem szóltam semmit, csak bekaptam és mozgatni kezdtem a fejemet. Egy pillanatra rám nézett, majd visszatette a fejét és lehunyta a szemeit. - Óh, anyám.
Egyre gyorsabban csináltam, amíg el nem ment, majd undorodva lenyeltem, ami a számba került.
-Nagyon jó voltál - kacsintott, majd megcsókolt és lefektetett. Fölém pozicionálta magát és a szemembe nézett. - Biztos, hogy akarod?
-Igen, siess már!
Elmosolyodott türelmetlenségemen, majd lassan belém vezette magát. Egy kicsit fájt, de nem törődtem vele, így rögtön gyors mozgásra parancsoltam. Lábaimat a magasba emeltem és a hátát karmolásztam, miközben a nevét nyöszörögtem.
-Mindjárt - ziháltam.
-Várj meg!
Tartottam magam, majd mikor éreztem, hogy elmegy, én is elengedtem és együtt értünk a csúcsra.
Kicsusszant belőlem és mellém feküdt, majd betakart minket egy takaróval.
-Szeretlek (T/N) - csókolt meg.
-Én is téged!
Még fél óráig lustálkodtunk, majd felöltöztem és megkértem Harryt, hogy jöjjön át hozzánk, hogy bemutassam őt a szüleimnek.

-Anya, apa, ő itt Harry - mutattam az ajtó felé, majd bejött és illedelmesen köszönt a szüleimnek.
-De hát - nézett nagyot apa.
-Apa, én őt szeretem és nem akarom, hogy szétválasszatok.
Anya és apa egymásra néztek, majd vissza ránk.
-Jó, igazad van. Ha neked jó akkor nekünk is. Harry, maradnál vacsorára? - kérdezte anya.
-Ezer örömmel - mosolygott.
A vacsora nagyon jól sikerült és a szüleim is megkedvelték Harryt.


Sajnálom, hogy megint sokat kellett várnotok, de remélem hogy azért tetszett :)
~Aby

2 megjegyzés:

  1. Mikor jön a kövi ?? Tutsz mondani kb egyidöt ???

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, elvileg *Cary valamikor a jövőhéten tudja hozni a kövit
      ~Aby

      Törlés