Horváth Olíviának: Ellenségből szerelem

Szeretem az iskolai folyosót reggel, mert olyankor van élet. Az egész épület megtelik diákokkal és néhány tanárral, akik rögtön a tanári szobába "menekülnek". Azt hittem, hogy szép reggelem lesz, erre mikor becsuktam a szekrényajtót, megláttam Harry vigyorgós arcát. Harry az ősellenségem, ahol csak tudjuk, szívatjuk egymást. Két évvel idősebb, mint én, de néha olyan gyerekesen viselkedik, hogy mellette kész nőnek látszom.

-Mit akarsz, Styles? - kérdeztem a szememet forgatva.

-Neked is jó reggelt. Csak gondoltam, felvidítalak.

-Vidám voltam, míg ide nem jöttél.

-Ennyire hangulatrontó lennék? - kérdezte gúnnyal a hangjában.

-Bökd már ki, mit akarsz!

-Bulira hívni - nyújtott át egy borítékot.

-Bulira...te...engem - néztem rá nagy szemekkel, majd lassan elvettem a borítékot.

-Aha.

-Hol itt a csapda?

-Nincs semmi csapda. Szóval? Eljössz?

Próbáltam az arcáról valamit leolvasni, de még a szeme se rebbent. Kíváncsi lettem.

-Oké, ott leszek.

-Szuper. Akkor ma este 8-ra nálam.

Egész nap azon gondolkoztam, hogy mi lehet a csapda. Talán leönti valamivel a ruhámat? Nem, az még tőle is gyerekes lenne. Az biztos, hogy meg akar alázni. Vagy csak azért hívott el, mert azt hitte, hogy nem fogok elmenni. Hát akkor nagyot kell csalódnia, mert tuti, hogy az elsők között leszek ott. Kíváncsi vagyok, milyen béna bulit tud összehozni.

6. óra után loholtam haza.

-Sziasztok - köszöntem a nappaliban ülő szüleimnek.

-Szia! Mi volt ma suliban?

-Semmi - válaszoltam, majd rohantam is a szobámba. Ledobtam a táskámat és keresgélni kezdtem a ruháim között. Nem tudom, mi történt velem, de már nagyon vártam a bulit.

Lassan eljött a fél 8, én pedig már kész voltam.

-Hova így kiöltözve? - kérdezte apa.

-Buliba megyek.

-Kihez?

-Az egyik.... barátomhoz - mondtam ki nehezen. Nem mondhattam, hogy oda megyek bulizni, akit a legjobban utálok, mert hülyének néztek volna.

-Oké. Érezd jól magad! Szia!

-Sziasztok!

Kimentem az utcára és gondolkodtam, hogy merre is lakik ez a Styles gyerek. A táskámból elővettem a borítékot és elolvastam az utcanevet, majd a házszámot és már mentem is.

Már kintre lehetett hallani a zene dübörgését és néhány ember kiabálását is. Csengettem és reméltem, hogy meghallják.

-Helló - nyitotta ki az ajtót Harry.

-Szia.

Bementem és körülnéztem, de senki ismerőst nem láttam, csak nagyobbakat.

-Évfolyamtársaim közül senkit nem hívtál meg? - néztem fel rá.

-Nem.

Szóval ezért hívott meg, hogy lássam, hogy a többiek milyen jól szórakoznak, én pedig senkit nem ismerek.

-Értem - mondtam egyhangúan, majd elindultam a tömeg felé, de megfogta a karomat.

-Hajlandó vagy velem inni? - kérdezte.

-Az attól függ - rángattam ki kezem erős szorításából. - Mire iszunk?

-Arra, hogy legalább a bulin hanyagoljuk a szívatásokat.

Hallottam, hogy beszél, de valahogy nem értettem meg, hogy ilyen szavak hogy jöhettek ki a száján.

-Oké - mondtam végül, majd elmentünk a szoba végébe, ahol a piák voltak. Töltött mindkettőnknek egy-egy Jack Daniel's-t, koccintottunk és megittuk.

-Jöhet még egy? - kérdezte, s én csak bólogattam. Sorra ittuk az ütősebbnél-ütősebb piákat.

Egy idő után már csak tántorogtam és Harry is. Olyat csináltunk, amit még eddig soha: együtt nevetgéltünk, ráadásul elhívott táncolni és én igent mondtam. Nem voltam tisztában a tetteimmel.

Hosszasan táncoltunk és nagy meglepetésemre jól éreztem magam vele. Talán nem is annyira tapló, mint amennyire mutatja magát.

Már bőven elmúlt éjfél is és én csak ittam és ittam megállás nélkül, s Harry is. Már annyira részeg voltam, hogy nem bírtam megállni a lábamon, szó szerint. Megpróbáltam felállni a kanapéról, de ekkor visszaestem véletlenül Harry ölébe. Fel akartam állni, de ő fogta a derekamat.

-Styles, engedj! - röhögtem hangosan és még egyszer megpróbáltam felállni és most is feleslegesen. Erősen fogta a derekamat.

-Ne menj el! - nevetett ő is, majd rádőltem és fejemet hátrahajtottam a vállára.

Hirtelen puha ajkait éreztem a nyakamon, amitől végigszaladt rajtam a hideg. Kezét felhúzta a combomon, majd egy kicsit morgott.

-Akarlak - suttogta. Elnevettem magam, majd felálltam és ebben a pillanatban ő is mögém állt és átfogta a derekamat. Ágyékát fenekemnek nyomta és felmordult. Lassú szám következett, így csípőmet ringatni kezdtem. Fejét vállamon pihentette és újra a nyakamat kezdte csókolgatni. A számot ilyen pózban végigtáncoltuk, majd megfogta a kezemet és a tömegen végighúzott egészen a szobájáig. Ott bezárta az ajtót és egy darabig csak nézegetett, majd felém lépkedett és derekamra tette kezeit.

-Mit csinálsz? - nevettem.

-Semmi rosszat - mosolygott, majd megcsókolt. Újabb meglepetésemre nagyon jól csókolt. Lassan csókolt, mégis vadul és szenvedélyesen. Kezét felvezette a hátamon, majd beletúrt a hajamba és én is ezt tettem az övével.

Perceken belül már ruha nélkül feküdtem Harry meztelen teste alatt. Csókolóztunk és közben belém tolta magát. Felnyögtem méretétől és rögtön gyorsan lökött. Minden lökése érintette a g-pontomat. A hátát karmolásztam, miközben ő tartotta a gyors tempót, ami egyre közelebb vitt minket a gyönyörhöz.

-Ahh Harry! - kiabáltam amikor elélveztem, majd rögtön utánam Harry is. Kicsusszant belőlem, majd mellém feküdt és magunkra húzta a takarót. Átkarolt és így aludtunk el.

Reggel fejfájásra ébredtem, de ha ez még nem lett volna elég, egy férfikezet láttam a derekamon. A takaró alatt meztelen voltam és félve fordultam meg, hogy megtudjam, kivel szórakoztam az éjszaka. Ahogy megláttam Harry arcát, rögtön lesápadtam. Percekig csak néztem, mire felfogtam, hogy tényleg lefeküdtem vele.

-Harry, ébredj! - kezdtem el őt rángatni.

-Mmmmm - morgott, majd mikor kinyitotta a szemét, ő is ugyanúgy fogadta, mint én: lesápadt. - Úristen - csak ennyit tudott még hozzá mondani.

-Én is ezt akartam mondani - közöltem, majd a takarót magam köré csavarva felültem az ágyon.

-Ez most... mi tényleg... lefeküdtünk? - hebegett.

-Amint látod - mondtam és elkezdtem öltözni. - De erről soha többet ne beszéljünk!

-Szerintem se. És senki nem tudhatja meg!

Mindketten felöltöztünk, majd Harry kikísért.

-Akkor szia - mondtam.

-Szia.

Egy darabig zavartan nézett rám, majd megrázta a fejét és becsukta az ajtót. Hazafelé menet próbáltam felidézni az éjszakát, de nem sikerült.

-Ennyire jó volt a buli? - kérdezte anya, mikor beléptem a bejárati ajtón.

-Van valami fájdalomcsillapító?

-Persze, tessék - nyomta a kezembe a gyógyszert és egy pohár vizet. Bevettem és felmentem a fürdőbe lezuhanyozni. Egy kicsit jobban lettem. Bementem a szobámba és mikor be akartam csukni az ajtót véletlenül fejen vágtam magam és a földre estem. Hirtelen minden beugrott. A pia, a tánc és a csók, majd ami az után következett. Mindenre emlékeztem. Percekig ültem a földön, amíg végigjátszódott a fejemben az éjszaka, majd felálltam és befeküdtem az ágyamba.

Eltelt a hétvége és hétfő reggel a suliban találkoztam Harryvel.

-Szia - köszönt, de máshogy, mint ahogy szokott.

-Helló.

Kicsit feszült volt köztünk a levegő.

-Te emlékszel...

-Igen - vágtam a szavába. - És nem szeretném, ha ez bármin is változtatna.

-Én se. Ugyanúgy ellenségek maradunk, mint eddig.

Egyetértően bólogattam.

-Akkor ezt megbeszéltük - mosolygott, majd elment a haverjaihoz. Valamilyen szinten megnyugodtam, de szomorúság is volt bennem. Nem tudom, miért, de volt.

Becsöngettek én pedig mentem órára. Nem tudtam figyelni a tanárra, mert akaratlanul is az ajkaimat harapdostam, mikor Harry csókjára gondoltam. Az egész napom szenvedés volt. A folyosón kerestem Harryt, de nem találtam egyik szünetben sem.

Órák után, mikor kimentem a suliból, pont összefutottam vele. Nem akartam neki semmit mondani, csak olyan jó volt őt látni. Egyszerűen boldogsággal töltött el.

Szerintem észrevette, hogy nagyon bámulom őt, mert odajött hozzám.

-Beszélhetnénk? - kérdezte félénken, mire csak bólogatni tudtam. Elindultunk a park felé.

-Harry, én... - szólaltam meg, majd megálltunk - én nem tudom elfelejteni azt az éjszakát. Egész nap ezen kattog az agyam.

-Nekem is - mondta és lehajtotta a fejét majd újra rám nézett.

-Tényleg?

-Igen. És azt hiszem, hogy nem is volt olyan rossz...

-Szerintem sem....

Pár másodpercig csak a földre bámult elgondolkodva, majd kicsit felnevetett.

-Mi az? - kérdeztem mire a szemembe nézett.

-Semmi.

-Mondd már! - faggattam.

-Csak arra gondoltam, hogy milyen lenne, ha összejönnénk.

-Te ilyeneken gondolkodsz? - kérdeztem mosolyogva.

-Csak úgy eszembe jutott.

-Szerintem jó lenne.

-Most komolyan mondod? - nézett nagy szemekkel. Bólogattam. Elmosolyodott és megcsókolt.

-Akkor most...?

-Lennél a barátnőm?

-Igen - mosolyogtam.

Másnap már egy párként mentünk suliba, ami nem mindenkinek tetszett, de nem érdekelt.

Remélem tetszett! :) várjuk a további e-mail-eket, a kéréssel kapcsolatban ITT tudtok ifókat olvasni.

~Aby